2010 június 20. | Szerző: Beccy
A péntek szuper volt. Bemutatott Drága a Törzsnek és a Törzs örült Beccynek. Legalábbis eléggé meggyőzően csinálták. Exfőnök sem a sebeit nyalogatta – tudod, hogy már nem vagyok, és Drága sem lesz. Bár volt az estének egy pillanata, amikor kissé páleszgőzösen elhívott beszélgetni az egyik sarokba. Azt mondta, Ő nem haragszik rám, mert most úgy néz ki, mintha ember lenne a fiából. Aki eddig nem igazán maradt meg sehol, lehúzott nála egy évet és végre vannak tervei. Persze mentegettem, hogy nem miattam, szerintem MIATTA, de hajthatatlan volt.
Tudod, a beszélgetés közben megint beugrott, hogy így fog kinézni Drága. Egyszer. Aztán jött ezzel a terves dologgal, és csak néztem rá, hogy mi van? Tudod. Mintha szorulna a hurok…
Anyóspajti kimentett, nagyon rendes volt és felajánlotta, menjünk el együtt turkálózni. Még egy döbbenet. Azt hittem, sznobériában a second hand tabu. És az az igazság, hogy már rég nem voltam. Vagy varrogatok vagy veszek valami helyes rucit. Talán azért, mert nem találtam meg az igazit. DE persze igent mondtam.
DRága 10 percre hagyott magamra és ilyen dolgok történtek velem. Persze, volt más is. Az egyik unokatesója odajött, és megkérdezte, hol műtettem a számat, mert nagyon szép. Beccy lepadlózott. Ez most bók vagy sértés? Főleg hogy nem is tűnik műtöttnek a bagólesőm… DRága rávágta, ugyanott ahol a melleim és az orrom. De ez TITOK.
Imádtam érte.
Más nem okozott sikítófrászt, nagyon kedves emberek és a buli is jó volt.
Szombaton ki se mozdultunk otthonról de ezt nem részletezném:) Persze azért a múzeumok éjszakájára elmentünk. Csak a Szépművészetibe jutottunk be, de ne nagyon figyelt a tárlatra. Csak rám. Átbeszélgettük az egész éjszakát és találkoztunk ismerősökkel is, de aztán valahogy kettesben maradtunk. Pedig nem vagyunk az az utcán összebújós párocska, valahogy mégis ott volt a vibrálás, az összhang… Na, ilyet kívánok NEKED IS! 🙂
Vébé:)
2010 június 18. | Szerző: Beccy
És kész.
DRága igyekezett lekötni. Túlparáztam a ma estét és hogy kicsit lenyugtasam magam, csináltunk egy fotókönyvet együtt a mai nagy napra. Tudod, 30 oldal – 30 év, és rengeteg kép kronologikusan DRága szüleiről. Mivel pénteken délben már nem kell melóznom így volt időnk összerakni a végsőt, kinyomtatni és beköttetni. DRágának is tetszett, egész nap skypoltunk és egyeztettünk, mit hová. És vettünk még egy 30 éves tokajit. Remélem ezzel belopom a szívükbe magam:)
Délben őt is elengedték a munkából – tudod, legyen már ideje bevásárolni a gyereknek…- és beültünk ebédelni egy kis étterembe, nézegettük a képeket és volt pár, ahol megemlítettem neki, pont úgy néz ki, mint az apja. Erre mosolyogva megjegyezte, hogy 25 év múlva ő is pont olyan lesz, mint exfőnök. Beccynek jó a képzelő ereje. Átfutott az agyamon, hogy egy exfőnök klónnal fogok élni x év múlva…. elég bizarr volt a kép:) Bár hozzá tehetjük azt is, hogy már a klón barátnője vagyok és ezzel eddig semmi baj. Sőt! 🙂
De akkor is … Ha belegondolok…
Hagyjuk.
Köszönöm az együttérzést és a drukkot. Rám fér. DRága nemsokára jön értem és megyünk. Juppííííí:)
VB
2010 június 17. | Szerző: Beccy
Végre! Nincs vége:DDDD
Tegnap feljött. Már a gyászharangokat hallottam, tudod, hogy most látom utoljára…
Megérkezett, adott egy szolid puszit, futottunk egy “hogy vagy” kört, aztán bejelentette, hogy mivel már pár hónapja tényleg doktor a szentem, keres új munkahelyet. Tudod, olyan kézbőltollnégykorkiesőset, amilyen nekem van, és akkor – ha nem is annyit, mint korábban- de tudunk együtt lenni. Ez viszont még három hét, és addig ne is reménykedjek abban, hogy tudunk minden nap találkozni. De azt hiszem, ez elfogadható. Exfőnök nem örült a hírnek, de előbb utóbb megbékél.
A többi viszont nekem szólt. Tény és való nem vagyok tökéletes. Nagyon nem. Kezdődik ott a dolog, hogy el kéne végre hinnem, hogy Ő szeret. És megbékélni a gondolattal, hogy én is őt. És hogy ez hosszan tarthat, ha tényleg teszek valamit a kettőnkért és nem hagyom kicsusszanni a kezemből, csak azért, mert kicsit morcosabb volt a kelleténél, vagy mert a havernője próbál minket összeugrasztani. Mert drága úgy érzi, hogy ennek nem lehet vége most. Pont amikor igazán elkezdődött.
Igaza van. Nagyon is. Félek hogy megégetem magam és nem adok bele mindent. Tudod, egyszer, régen, még Edinburghban, amikor elkezdtem blogot írni, pont egy olyan pasitól költöztem el, aki mindent megkapott tőlem. Nagyon fájt amikor vége lett. Szerencsére ott volt Gina, a bulizásba és a munkába tudtam temetkezni. Jöttek-mentek a pasik, élveztem az életet és bár volt valakim, igazán soha nem akartam lekötni magam. Valahol ott belül rettegtem attól, hogy még egyszer előfordulhat velem AZ.
Hiába éreztem úgy, szerelmes vagyok, hiába költöztem össze az exxel, mégsem volt az, ami lehetett volna. A tegnapi beszélgetés után viszont olyan volt, mintha egy korszak ért volna véget. A párkapcsolatban élő szingli kora. (na, ezért biztos kapok a fejemre! 🙂 )
Megbeszéltünk mindent. Csak összebújtunk, nem történt semmi extra. És jó volt hozzásimulni és úgy érezni, hogy megtaláltam a másik felemet. Azt hiszem tényleg öregszem, és nem a bogyótól voltam hisztis liba. Folyt a könnyem, és vigyorogtam mint a vadalma. A drága pedig nem tudott vele mit kezdeni.Pénteken családi vacsora és mennem kell. Anyóspajtás hívta fel drágát és kérte meg, hogy adja oda a telefont mert beszélni akar velem. És közölte, mi lesz a pénteki programom, mert évforduló lesz és azon ott kell lennie a fia barátnőjének.
Meghatódtam.
Viszont kicsit parázom a hangulattól….
VB ( hehehe, VilágBajnokság)
2010 június 15. | Szerző: Beccy
És végre.
Újra kockás a hasam és vár rám az ÉLET. Ha lehet annak nevezni.
Egy hét alatt próbáltam levezetni azt, amit a legnehezebb a világon. Drágával egyre nehezebb volt, aztán kimondtuk, hogy nem megy ez tovább.
Estig melózott, szinte minden nap. Én próbáltam beilleszkedni az új helyre, így esténként – amíg nem találkoztam a már hulla fáradt barátommal – velük lógtam a városban. És ha hívtam, mikor végez, mikor talizunk… nos, egyre idegesebb lett. Aztán már nem hívtam fel. Mert ugyan minek idegesítsem azzal, hogy nekem délután négykor kiesik a toll a kezemből, neki pedig még nem.
Nos, végül már az is betette neki a kaput, hogy nem hívtam.
És akkor azt mondtam, hagyjunk egy hét szünetet és meglátjuk mi lesz.
Tudod. A vihar előtti csend. Csak arra jó, hogy az ember ne üvöltve szakítson a másikkal, hanem szép nyugodtan elváljanak, mert lehetetlen egy ilyen helyzetben kompromisszumot kötni.
Hulla vagyok. Egy héten át minden nap elmentem edzeni – tudod, fizeti a cég a bérletemet, így búcsút mondtam egy időre az úszásnak. Viszont az alakformálók annyira kiszívták az erőmet, hogy nem tudtam azon agyalni, mi a francot csináljak.
Olyan volt, mintha együtt éltünk volna, aztán hirtelen elvágtam a köldökzsinórt, és egyre messzebb szakadtunk egymástól. Azt hiszem az én hibám. Nem akarok küzdeni egy kapcsolatért, pedig tudom, ez most nagyon kéne nekem. Szeretem DRágát, egyszerre volt a legjobb barátom és a társam, erre most újra vége valaminek. Mert már elegem van az állandó alkalmazkodásból, a fúrásból, abból hogy ingerült és fáradt a nap végére.
Nemsokára talizunk. Feljön hozzám és megbeszéljük.
Tudom hogy mit.
Egy hétig kibírta, hogy nem írt, nem hívott.
Van még három alkalom a bérletből, aztán újra azt játszom, hogy boldog vagyok és hogy jó nekem. Mert amúgy az. Vannak barátaim, van munkahelyem – ahol jól kijövök mindenkivel, nincs túlóra és bejelentett meló. Tehát nyafogásra semmi okom. Majd halkan csinálom, hogy senki meg ne hallja.
Lassan megérkezik és elmegy. Én pedig maradok. Ahogy szoktam már 3 éve. Egyedül:(
2010 június 11. | Szerző: Beccy
Másfél hónapja nem írtam ide. Azóta elhagyam valakit. Persze, adtam választási lehetőséget, hogy esetleg javulnak a körülmények, de a válasz az volt, így is többet kapok, mint amit máshol mások kapnak. Tehát sem azt nem tudtam elérni, hogy bejelentsenek, sem azt, hogy a túlóráimat elszámolják valamilyen formában.
Felmondtam, mert elcsábítottak. Már régóta mondogatta a mostani főnököm, hogy örülne, ha a csapatában látna. Csak én nem akartam. Tudod, a légkör. És persze DRága. Amikor viszont visszajöttünk Edinburghból, és újra egy ebéd alatt beszéltük meg a világ dolgait és beszéltük át a módosításokat, rákérdeztem, hogy tényleg komolyan gondolja-e.
Meg sem lepődött, sorolta kapásból, mit kapnék és mikor kezdhetek. És aznap bementem a főnökhöz, és megkérdeztem, mit várhatok. Azt mondta, nem szeretne többet adni, így is többet kapok, mint a sztahanovista gyakornokok. Mondtam neki, hogy kaptam egy ajánlatot. És talán jobb is, ha DRágával nem vagyunk egy légtérben olyan sokat, mert megunjuk egymást. Elfogadta. Egy hónap felmondási idő.
DRága viszont nem akarta. Mert akkor nagyon keveset lehetünk majd együtt, és az rámehet a kapcsolatunkra. Arra, amit fúrnak páran és néha már az jár az eszemben, tényleg lesz ennek jövője? Az egyik anyóspajti lenne, aki valami sznob macát szeretne a fiának. Beccy pedig nem az. Sőt, azt hiszem, nem is menne nekem.
A másik egy csaj. Aki régen együtt járt a pasimmal, de mára csak barátok. Még a felmondásom előtt összefutottunk egy koncerten, és a mosdóban közölte velem, hogy még összejárnak . Rákérdeztem, hogy akkor tegnap is? Azért nem ért rá? A válasz igen volt.
Azon a bizonyos tegnapon, reggel nyolctól este 8ig bent voltunk, aztán Drágánál ágyba zuhantunk és aludtunk reggelig. Én tudtam, hogy miért nem kaparom ki Drága szemét, a csaj nem.
Az új hely viszont jó. Teljesen mással foglalkozom, mint eddig, de nagyon tetszik. A kollégák jó fejek, vagyunk kb 50-en és első nap mindenkinek bemutattak. Ezzel el is ment a nap, mert nehogy már csak egy kézfogás és húzás a következőhöz… mindenkivel beszéltem pár mondatot, hogy tudjam mihez kötni az embereket. Nagyon közvetlenek és kedvesek. Teljesen el voltam tőlük ájulva. Következő munkanap egy hétfő volt. Meeting, kaptam egy csomó feladatot, amit majdnem befejeztem 4re. Gondoltam maradok és befejezem, de a munkatársam rámszólt, hogy holnap is lesz nap, most irány egy krimó.
Nagyon tudnak élni a srácok. Még pénteken bejelölt mindenki iwiwen és facebookon – amit csak szerdán tudtam meg, mert páran rákérdeztek, miért nem jelöltem őket vissza. Mert nem vagyok egy nagy közösségi oldal mániás… nem. Ez rossz szó volt. Nem volt rá eddig időm.
Szerdán tehát szigorúan munkaidőben, mindenkit visszajelöltem. Gondolom a régebbi ismerősök hülyét kaptak aznap az iwiw üzenőfalától… Innen üzenem mindenkinek, hogy nekik ez csak egy napig tartott. Én minden nap átélem azt, hogy olvasnom kell, kivel mi történik. Persze. azért dolgozni is kell néha:)
Ma azt mondta, vele kell mennem egy üzleti ebédre. Az utódom hozta a szerződéseket. A főnököm rákérdezett erre-arra, a lány nem tudott mindent, segítettem neki.
Este drága mesélte, hogy ki volt akadva szegény csaj, mert ő ezt tanulta 2 évig és most csak úgy kioktatja valami miniszoknyás liba. Exfőnök beszélt vele és lecseszte, mert nem készült fel rendesen a találkozóra. DRága szerint megbánta, hogy hagyott elmenni.
DRága miatt én is bánom a dolgot. Nagyon sokáig dolgozik, szinte csak este látom. Nekem 4kor kiesik a toll a kezemből, ő akkor még az órára se mer ránézni.
Viszont van időm arra, hogy nézegessek lakásokat. Lassan itt az ideje, hogy a banktól béreljem a lakásom…
Világbéke
2010 május 24. | Szerző: Beccy
Hazértünk.
Írtam volna, hogy mik történtek a héten, vagy hogy ismételten parázom a repüléstől… de Drága túl sokat volt velem, így inkább hagytam a netet. Barátnőmet nagyon nehezen sikerült rábírni, hogy vigye el a kis barátját, aki az asztalomról a fiókomba költözött, de végre az is eltűnt a szobámból.
Ami engem illet, egyre izgatottam voltam az úttal kapcsolatban, ami úgy tűnt kicsit zavarja Drágát. Nem is meséltem neki, kivel mit szerveztem le, csak annyit mondtam neki, bízza majd rám magát. Esténként úgy ölelt magához, hogy alig kaptam levegőt, de a hideg időjárás miatt nem is zavart annyira.
És jött a repülés. Tudod, ilyenkor mindig full ideg vagyok. Ez most nem volt DRága sem egy hobbirepülő, így őt nyugtatgattam. Szerencsére bevett egy bogyót, amitől nem lett rosszul, de elég sokat kellett győzködnöm előtte.
A landolás szokatlanul nyugis volt. Semmi szél, napsütés, melegebb volt mint itthon. A repülőtéren várt Edző és Andrea és a kis trónörökös. DRága meg is lepődött, amikor magyarul köszöntek neki, aztán átváltottak jó kis skót ahcentusra. Megértettem őket, de nagyon sokat romlott az angolom ezalatt a másfél év alatt. Ez van, ha az ember csak ritkán használja és akkor is véletlenül.
A város gyönyörű volt, mint mindig. Az egész virágba volt borulva, Drágának is tetszett, de nem nagyon találta még a helyét. Elmentünk halat enni krumplival, oda ahová régen annyit mentünk Ginával. A tulaj még mindig ugyanaz volt, megismert és odajött az asztalhoz beszélgetni. Kaptam is az edzőtől, amiért nem vallottam be, hogy tavaly ott kajáltam egyszer. Drága nem vette a lapot, hogy épp fejmosást kapok, amiért nem étkeztem anno helyesen és benyögte, hogy nem messze a lakásunktól van egy szuper gyorsétterem, ahol isteni a belga sültkrumpli. Edző elhallgatott, Andi csak mosolygott az egészen.
Ebéd után megmutatták az új edzőtermet, ahol most csak gépek és wellness részleg van. Az uszoda úgy látszik túl költséges, és még mindig nem jött helyre a gazdaság. Az éttermekben voltak ugyan, de nem annyian mint rég és minden drágult a városban. Elmentünk kettesben sétálni a városban. Bementünk a jó öreg Princess gardenbe, felmentünk a várba, le a royal mile-on. Nagyob jó volt újra ott lenni, beszívni azt a friss levegőt, mosolygós embereket látni és skót szoknyás pasikat. Próbáltam rávenni drágát egyre, de sajna nem jött össze. Találkoztunk ismerősökkel is, amikor bementünk a könyvtárba és az egyetemre.
Edzőéknél laktunk pár napot. Nagyon sokan el-vagy hazaköltöztek ők legalább egy biztos pont voltak. És persze a sulisok. Este elmentünk kocsmázni a skót fogadott apámmal, aki nagyon megörült nekünk és befenyítette DRágát, hogy vigyázzon rám:) De azt hiszem enélkül is nagyon jól teszi a dolgát:)
A sör gyengébb mint itthon, de talán amiatt hogy hajnalban keltünk és elég hosszú utat tettünk meg, Drága végre feloldódott és nagyon jól sikerült az este.
Edzőéknél megkaptuk a vendégszobát. Drága ment elsőre zuhanyozni, aztán én. Amikor bementem a szobánkba a trónörökös épp DRágához bújt, mert ő csak úgy tud aludni. Annyira helyesek voltak együtt. Viszont Andrea észrevette, hogy nálunk van és gyorsan átparancsolat a szobájába. Ahonnan megint átjött éjszaka… Itt ismertük fel, hogy az ajtó nem zárható, így csak alvás volt.
Pénteken elvittem vásárolni. Mint minden tipikus pasi, neki is a halála a vásárlás. De amikor bementünk az outletbe és észrevette, hogy itt minden kb feleannyi, mint otthon… Szóval őt kellett a végén hazaráncigálni. Nekem csak pár szanda jutott és pár helyes szoknya. Nem tetszenek a mostani felsők. Olyan bennük az ember lánya, mintha zsákba öltözött volna…
Délután, amikor visszaértünk Andrea pisszegett, hogy csenben legyünk, mert most aludt el a trónörökös egy egész délelőttöt átfogó hiszti után. Gondoltuk, leülünk a nappaliban és teázunk egyet. Szépen megterítettünk hozzá, amíg drága kiment a mosdóba. Amikor jött be, hozta a kis bögréjét – mert hogy néz már ki olyan pici csészéből teát inni – és a gőzölgő teával megállt az ajtóban. Pont a tűzriasztó alatt… Igen. Beindult. Trónörökös felébredt, sírt, majd bemászott drága ölébe és elszenderedett.
Este mentünk bulizni, bemutattam mindenkinek DRágát és nagyot buliztunk. Ott volt Scott is… Bemutattam őket egymásnak, aztán én lepődtem meg, hogy elmentek együtt piálni a bárba. Furcsa volt hajnali 3kor hazamenni, még olyan fiatalnak tűnt az este, így elmentünk az egyik ismerőshöz és reggelig beszélgettünk.
Szombaton elmentünk Loch Nesshez, de a szörny nem jött ki. Nem akart találkozni a konkurenciával:)))
Vasárnap még öszefutottunk pár ismerőssel és piknikeztünk egyet, aztán ma indultunk haza. A drágának beadtam a bogyóját és hátradőltem a széken. Kicsit elfáradt, azonnal elaludt. Olyan édes amikor alszik:)
Mivel három ülés van egymás mellett, így egy idegen leült mellénk. Aranyos volt, kb velem egykorú srác és pont abban az étteremben dolgozik, ahol Skót fater. Végigbeszéltük az utat, snassz dolgokról, hamar elment az a három óra. Azt hittem Drága alszik. De amikor a srác el akarta kérni a számom, olyan hangosan ráförmedt, hogy nem adja meg, mert van barátja hogy csak kamilláztam ki a fejemből:)
Kicsekkolás közben mondta drága, hogy megérti, miért szeretem azt az országot. És hogy akkor most mi lesz? Mert akkor most mondjam meg. Mert neki ez így rossz.
Mondtam neki, hogy maradok itthon, a hátsómon. Mert Edinburgh nem az, ami volt. És azt hiszem, drága nélkül én sem lennék már az igazi.
Gondoltam beleviszek egy kis csöpögős romantikát, hagy legyen végre egy jó éjszakánk, ha már odakint nem lehetett….
Ehelyett kaptam egy puszit, hogy szuper és bejelentte, hogy hazavisz, aztán átugrik a szülőkhöz, mert idegesek a vulkán miatt…
VB
2010 május 16. | Szerző: Beccy
Első sorban szeretném bejelenteni, hogy nem tudok kommentelni, pedig lenne mit és kinek:) Szóval: A Bikini koncert jó volt. Kicsit sokan voltak a hangulat is megvolt, tehát világbéke:) Viszont nem találom a blogod Szami! Segíts! Amennyit nlc-zom mostanában…
Pumicica! A dolog úgy néz ki, hogy ketten megyünk. A szétszakadást arra értettem, hogy elgondolkodtam azon, milyen jó is lenne kiköltözni megint… De oda Drága nem hiszem hogy jönne.
A héten pedig sok volt a meló. DE furcsa módon Főnök mindig hazazavart négykor, hogy majd a többiek megcsinálják, én menjek és pakoljak, készüljek a nagy útra. Drágával. Ez egy jó dolog, de ha valaki annyit utazik/utazott mint én, annak kb 15 perc összepakolni egy két hetes nyaralást, és itt csak pár napról van szó.
Elvileg ott most süt a nap. És nem esik az eső, csak a szél fúj. Igyekszem majd hazahozni a jóidőt:)
VB
2010 május 13. | Szerző: Beccy
Az egész ott kezdődött, hogy egyik ismerősöm ismerőse megkért, meséljek a jó öreg Edinbráról, mert megy ki dolgozni. És igen, meséltem.
Hogy nevezik azt, amikor vágyódsz valahová, ahol éltél? Ahol boldog voltál? Ahol nem kellett aggódnod a számláid és a fizetésed miatt? AHol nyugodtan mentél végig éjszaka az úton?
Honvágy…
Hiányzik a ködös, esős Skócia. Bár tavaly ilyenkor nagyon rossz volt ott, most mégis fognám magam, és mennék. Tudom, hiányoznának a barátok, a család és Apucipicifia-főleg Ő. De úgy érzem, mennem kéne.
Ma beszélgettünk erről Drágával. Nem szeretné ha mennék és nem tud mit kezdeni velem, ha úgy érzem mennem kell, menjek. Hiányoznék. Ha gondolom, menjünk el pár napra és döntsek. A főnöknek azt mondjuk, nyaralunk. Ezt mondjuk soha nem értettem, hogy lehet hideg helyen nyaralni, de az ötletet támogattam. Egy órán belül meg voltak a jegyek és felraktam facebookra: megyek!
Ma estére már le van szervezve mind a négy nap programja.
Egy hét és újra repülök. Oda, ahol azzá váltam ami most vagyok. És várom. Nagyon. Azt, hogy mi lesz utána velem… velünk… nos, azt nem. Érzem rajta, hogy feszült. Hogy aggódik a jövő miatt. Még soha nem ölelt úgy, ahogy ma, amikor elment haza. Mintha soha nem akarna elengedni. Legszivesebben szétszakadnék, amit nem lehet. Jövő héten ilyenkor várnak a régi ismerősök, a régi helyek, a régi érzések.
A kérdés csak az, hogy mit is akarok valójában.
2010 május 9. | Szerző: Beccy
A péntek a szent póker napja, így Drágát ilyenkor esélytelen elhívni bárhová. Ergó, nyugodtan kirúghatok a hámból, mert nem tudja meg- jobb esetben.
Most amúgy is nagyon készültünk az estére, egyik barátnőmnek most lett vége egy elég komoly és hosszú kapcsolatának és annyira jól sikerült a szakítás, hogy eljutott a sohatöbbépasit gondolatokig. Délután 4kor taliztunk és egyből közölte, neki kell valami olyan, ami csak a pasiknak van, mert jelenlegi álláspontja szerint csak és kizárólag az fog neki hiányozni. Elhittem neki. A pár feles mézes pálesz után még arra is sikerült rávennie, hogy elmenjek vele “abba” a boltba, és megvegyük azt a khm khm khm… pasipótlékot… Az eladó nagyon aranyos volt, felajánlotta barátnőmnek, hogy fogja meg, és rákérdezett, tudja-e hogyan kell használni? Majdnem kijött belőlem a pálesszel együtt, hogy fogalmunk sincs, ezért igazán megmutathatná, de olyan lányos zavar jött rám, hogy csak bazsalyogtam és miután a csaj fizetett, kireppentünk a boltból az új szerzeménnyel.
Beruccantunk még máshová is, vettünk vodkát és szörpöt – neki vigaszként, nekem a beavatás miatt. Tudod, még soha nem ittan “fényt”.
8ra jöttek a csajok. Voltunk hatan, és a második üveg fényezésre elhasznált vodka után feltettük a kérdést, ki venne “olyat”. Persze senki. Mert milyen már az, és akkor már inkább egy pasi… Amikor megmondtam, hogy bent vagy egy “olyan” a szobámban, mindenki látni akarta és meg is akarták fogni…
Na, ennyit az én drága prűd barátnőimről. Nagyokat kacarásztunk és otthagytuk állva az asztalomon. Várjon csak barátnőmre úgy. Kegyetlenek voltunk.
Aztán mentünk bulizni. A mai napig rejtély, hogy szálltam fel a buszra. Büszke is voltam magamra. A következő kép, hogy karaokizunk, aztán egy sör van a kezemben, aztán hogy mindenki bepasizott – még az is, aki hagyta egész éjjel állni azt a bizonyost a szobámban…
Táncoltunk, és nagyon jól éreztem magam. Persze, amikor már mindnekinek volt táncpartnere, kezdett elmenni a kedvem. Elvileg ez egy utáljuk a pasikat buli volt, erre a lányok átestek a ló túloldalára.
És akkor valaki belemarkolt a hatsómba. Olyan reflexszerűen fordultam meg és kevertem le egy maflást, hogy öröm volt nézni. Tudod, a filterbe nem járnak bunkók. Eddig senki se tapizott le, vagy erőszakoskodott. Az ottani pasik kedvesek, meghívnak egy italra, beszélgetnek, és haza akarnak kísérni. Soha nem hagytam magam. Persze a potyapia mindig jól jött…
Szóval ott álltam, és ledermedtem, amikor megláttam kit pofoztam fel.
….Apucipicifiát…
Azt mondta, beszéltem vele telefonon – na, ez kiesett.
És hogy azóta itt van, amióta csocsóztunk a csajokkal. – erre se emlékeztem. Bár azt mondta, így is nyertünk.
Csak azért jött oda hozzám, mert idegesítette, hogy annyian lebzselnek körülöttem – ennyi fény után még az se tűnt fel.
És annak ellenére, hogy életében nem kapott ekkora maflást, most inkább itt marad velem. Mert ha már a pókert félbeszakította az édesen csicsergő barátnője, akkor haza nem megy. Táncoltunk, miközben égtem rendesen. Nem szoktam kiütni magam, az pedig pláne nem vet rám jó fényt, hogy Drágát lecsesztem, mert korábban kiütötte magát erre így lát. Maradtunk még egy órát, aztán indultunk haza. Hozzám haza, mert abban reménykedtem, hogy egy hideg zuhany majd segíteni fog.
Jó volt vele lenni. Annyira édes volt, még az se zavarta hogy a zuhany helyett a mosdót céloztam be. Talán már a filterben kellett volna. Egyből sokat tisztult a kép. Egyből élesebben hallottam.
Azt, ahogy kinyitja a szobám ajtaját.
Azt, hogy felcsukja a villanyt.
Azt, hogy nem hallom a lépteit. Megállt a szobaajtómban.
BASSZUS!
Igen. AZT nézhette, ami OTT ágaskodott az asztalomon.
2 perc múlva lekapcsolta a villanyt, becsukta az ajtómat, bement a fürdőbe és megnyitotta a zuhanyt.
Bementem a szobába. Elraktam, felvettem egy fürdőköpenyt és bementem én is zuhanyozni. Aztán ágyba bújtunk. Mondtam neki, nem az enyém, a barátnőm vette… Nekem itt van Ő. Magához húzott, átölelt, és …. nem publikus.
Aztán aludtunk. Vagyis rákészültünk, amikor feltette a kérdést:
“De miért kék?”
2010 június 29. | Szerző: Beccy
Azt hiszem itt az idő.
Tudod, amikor három éve elkezdtem blogot írni – de rég is volt… – lettem szingli és magányos miközben annyi minden történt velem. Vége lett egy hosszú kapcsolatnak, egy munkahelynek egy régi életnek. Jött Gina, a gym, a rengeteg új ismerős, pasik és hmmm. azt hiszem kalandok a legjobb szó rá. Hihetetlen mik történtek velem, ha azt vesszük még itthon is.
Viszont igyekeztem úgy írni, hogy ne bántsak meg senkit. Ez Edinburghban egyszerű volt – kevés ismerős olvasott. Viszont itthon azt hiszem olyan emberek nézik a macskakaparást, akiknek nem szeretném az orrára kötni, mit érzek, és mik azok a dolgok amiket amúgy nem mondanék el.
Vége a nagy sztoriknak és a szingliségnek. Remélem:) Most úgy érzem, megtaláltam azt, akivel jó és akivel el tudom képzelni az életem. Aki mellett önmagam lehetek… blablabla .
Igen, jól sejted. Én is búcsúzom a blogírástól, a szingliségtől és elkezdem a komolyodás felé vezető utat. Ha egyszer esetleg visszafordulok, újrakezdem. És most remélem azért drukkolsz, hogy ne kezdjem újra.
Olvasni még fogok, de írni már nem szeretnék. Igazából nincs is mit.
Köszönöm hogy olvastál, hogy drukkoltál, velem sírtál és nevettél, kommenteltél és néha eszedbe jutottam. Remélem, nem volt hiába.
Minden jót kívánok, lottó ötöst, szőke herceget fehér lovon, szuper munkahelyet, világbékét… és azt is persze, ami kimaradt a mostani felsorolásból, de szeretnéd:)
Csók
Beccy
Oldal ajánlása emailben
X