2010 június 17. | Szerző: Beccy |

 

Végre! Nincs vége:DDDD

Tegnap feljött. Már a gyászharangokat hallottam, tudod, hogy most látom utoljára…

Megérkezett, adott egy szolid puszit, futottunk egy “hogy vagy” kört, aztán bejelentette, hogy mivel már pár hónapja tényleg doktor a szentem, keres új munkahelyet. Tudod, olyan kézbőltollnégykorkiesőset, amilyen nekem van, és akkor – ha nem is annyit, mint korábban- de tudunk együtt lenni. Ez viszont még három hét, és addig ne is reménykedjek abban, hogy tudunk minden nap találkozni. De azt hiszem, ez elfogadható. Exfőnök nem örült a hírnek, de előbb utóbb megbékél.

A többi viszont nekem szólt. Tény és való nem vagyok tökéletes. Nagyon nem. Kezdődik ott a dolog, hogy el kéne végre hinnem, hogy Ő szeret. És megbékélni a gondolattal, hogy én is őt. És hogy ez hosszan tarthat, ha tényleg teszek valamit a kettőnkért és nem hagyom kicsusszanni a kezemből, csak azért, mert kicsit morcosabb volt a kelleténél, vagy mert a havernője próbál minket összeugrasztani. Mert drága úgy érzi, hogy ennek nem lehet vége most. Pont amikor igazán elkezdődött.

Igaza van. Nagyon is. Félek hogy megégetem magam és nem adok bele mindent. Tudod, egyszer, régen, még Edinburghban, amikor elkezdtem blogot írni, pont egy olyan pasitól költöztem el, aki mindent megkapott tőlem. Nagyon fájt amikor vége lett. Szerencsére ott volt Gina, a bulizásba és a munkába tudtam temetkezni. Jöttek-mentek a pasik, élveztem az életet és bár volt valakim, igazán soha nem akartam lekötni magam. Valahol ott belül rettegtem attól, hogy még egyszer előfordulhat velem AZ.

Hiába éreztem úgy, szerelmes vagyok, hiába költöztem össze az exxel, mégsem volt az, ami lehetett volna. A tegnapi beszélgetés után viszont olyan volt, mintha egy korszak ért volna véget. A párkapcsolatban élő szingli kora. (na, ezért biztos kapok a fejemre! 🙂   )

Megbeszéltünk mindent. Csak összebújtunk, nem történt semmi extra. És jó volt hozzásimulni és úgy érezni, hogy megtaláltam a másik felemet. Azt hiszem tényleg öregszem, és nem a bogyótól voltam hisztis liba. Folyt a könnyem, és vigyorogtam mint a vadalma. A drága pedig nem tudott vele mit kezdeni.Pénteken családi vacsora és mennem kell. Anyóspajtás hívta fel drágát és kérte meg, hogy adja oda a telefont mert beszélni akar velem. És közölte, mi lesz a pénteki programom, mert évforduló lesz és azon ott kell lennie a fia barátnőjének.

Meghatódtam.

Viszont kicsit parázom a hangulattól….

VB   ( hehehe, VilágBajnokság)