2010 június 20. | Szerző: Beccy |

 

A péntek szuper volt. Bemutatott Drága a Törzsnek és a Törzs örült Beccynek. Legalábbis eléggé meggyőzően csinálták. Exfőnök sem a sebeit nyalogatta – tudod, hogy már nem vagyok, és Drága sem lesz. Bár volt az estének egy pillanata, amikor kissé páleszgőzösen elhívott beszélgetni az egyik sarokba. Azt mondta, Ő nem haragszik rám, mert most úgy néz ki, mintha ember lenne a fiából. Aki eddig nem igazán maradt meg sehol, lehúzott nála egy évet és végre vannak tervei. Persze mentegettem, hogy nem miattam, szerintem MIATTA, de hajthatatlan volt.

Tudod, a beszélgetés közben megint beugrott, hogy így fog kinézni Drága. Egyszer. Aztán jött ezzel a terves dologgal, és csak néztem rá, hogy mi van? Tudod. Mintha szorulna a hurok…

Anyóspajti kimentett, nagyon rendes volt és felajánlotta, menjünk el együtt turkálózni. Még egy döbbenet. Azt hittem, sznobériában a second hand tabu. És az az igazság, hogy már rég nem voltam. Vagy varrogatok vagy veszek valami helyes rucit. Talán azért, mert nem találtam meg az igazit. DE persze igent mondtam.

DRága 10 percre hagyott magamra és ilyen dolgok történtek velem. Persze, volt más is. Az egyik unokatesója odajött, és megkérdezte, hol műtettem a számat, mert nagyon szép. Beccy lepadlózott. Ez most bók vagy sértés? Főleg hogy nem is tűnik műtöttnek a bagólesőm… DRága rávágta, ugyanott ahol a melleim és az orrom. De ez TITOK.

Imádtam érte.

Más nem okozott sikítófrászt, nagyon kedves emberek és a buli is jó volt.

Szombaton ki se mozdultunk otthonról de ezt nem részletezném:) Persze azért a múzeumok éjszakájára elmentünk. Csak a Szépművészetibe jutottunk be, de ne nagyon figyelt a tárlatra. Csak rám. Átbeszélgettük az egész éjszakát és találkoztunk ismerősökkel is, de aztán valahogy kettesben maradtunk. Pedig nem vagyunk az az utcán összebújós párocska, valahogy mégis ott volt a vibrálás, az összhang… Na, ilyet kívánok NEKED IS! 🙂

Vébé:)