2010 június 11. | Szerző: Beccy |

 

 Másfél hónapja nem írtam ide. Azóta elhagyam valakit. Persze, adtam választási lehetőséget, hogy esetleg javulnak a körülmények, de a válasz az volt, így is többet kapok, mint amit máshol mások kapnak. Tehát sem azt nem tudtam elérni, hogy bejelentsenek, sem azt, hogy a túlóráimat elszámolják valamilyen formában.

Felmondtam, mert elcsábítottak. Már régóta mondogatta a mostani főnököm, hogy örülne, ha a csapatában látna. Csak én nem akartam. Tudod, a légkör. És persze DRága. Amikor viszont visszajöttünk Edinburghból, és újra egy ebéd alatt beszéltük meg a világ dolgait és beszéltük át a módosításokat, rákérdeztem, hogy tényleg komolyan gondolja-e.

Meg sem lepődött, sorolta kapásból, mit kapnék és mikor kezdhetek. És aznap bementem a főnökhöz, és megkérdeztem, mit várhatok. Azt mondta, nem szeretne többet adni, így is többet kapok, mint a sztahanovista gyakornokok. Mondtam neki, hogy kaptam egy ajánlatot. És talán jobb is, ha DRágával nem vagyunk egy légtérben olyan sokat, mert megunjuk egymást. Elfogadta. Egy hónap felmondási idő.

DRága viszont nem akarta. Mert akkor nagyon keveset lehetünk majd együtt, és az rámehet a kapcsolatunkra. Arra, amit fúrnak páran és néha már az jár az eszemben, tényleg lesz ennek jövője? Az egyik anyóspajti lenne, aki valami sznob macát szeretne a fiának. Beccy pedig nem az. Sőt, azt hiszem, nem is menne nekem.

A másik egy csaj. Aki régen együtt járt a pasimmal, de mára csak barátok.  Még a felmondásom előtt összefutottunk egy koncerten, és a mosdóban közölte velem, hogy még összejárnak . Rákérdeztem, hogy akkor tegnap is? Azért nem ért rá? A válasz igen volt.

Azon a bizonyos tegnapon, reggel nyolctól este 8ig bent voltunk, aztán Drágánál ágyba zuhantunk és aludtunk reggelig. Én tudtam, hogy miért nem kaparom ki Drága szemét, a csaj nem.

Az új hely viszont jó. Teljesen mással foglalkozom, mint eddig, de nagyon tetszik. A kollégák jó fejek, vagyunk kb 50-en és első nap mindenkinek bemutattak. Ezzel el is ment a nap, mert nehogy már csak egy kézfogás és húzás a következőhöz… mindenkivel beszéltem pár mondatot, hogy tudjam mihez kötni az embereket. Nagyon közvetlenek és kedvesek. Teljesen el voltam tőlük ájulva. Következő munkanap egy hétfő volt. Meeting, kaptam egy csomó feladatot, amit majdnem befejeztem 4re. Gondoltam maradok és befejezem, de a  munkatársam rámszólt, hogy holnap is lesz nap, most irány egy krimó.

Nagyon tudnak élni a srácok. Még pénteken bejelölt mindenki iwiwen és facebookon – amit csak szerdán tudtam meg, mert páran rákérdeztek, miért nem jelöltem őket vissza. Mert nem vagyok egy nagy közösségi oldal mániás… nem. Ez rossz szó volt. Nem volt rá eddig időm.

Szerdán tehát szigorúan munkaidőben, mindenkit visszajelöltem. Gondolom a régebbi ismerősök hülyét kaptak aznap az iwiw üzenőfalától… Innen üzenem mindenkinek, hogy nekik ez csak egy napig tartott. Én minden nap átélem azt, hogy olvasnom kell, kivel mi történik. Persze. azért dolgozni is kell néha:)

Ma azt mondta, vele kell mennem egy üzleti ebédre. Az utódom hozta a szerződéseket. A főnököm rákérdezett erre-arra, a lány nem tudott mindent, segítettem neki.

Este drága mesélte, hogy ki volt akadva szegény csaj, mert ő ezt tanulta 2 évig és most csak úgy kioktatja valami miniszoknyás liba. Exfőnök beszélt vele és lecseszte, mert nem készült fel rendesen a találkozóra. DRága szerint megbánta, hogy hagyott elmenni.

DRága miatt én is bánom a dolgot. Nagyon sokáig dolgozik, szinte csak este látom. Nekem 4kor kiesik a toll a kezemből, ő akkor még az órára se mer ránézni.

Viszont van időm arra, hogy nézegessek lakásokat. Lassan itt az ideje, hogy a banktól béreljem a lakásom…

Világbéke