2010 június 15. | Szerző: Beccy |

 

 És végre.

Újra kockás a hasam és vár rám az ÉLET. Ha lehet annak nevezni.

Egy hét alatt próbáltam levezetni azt, amit a legnehezebb a világon. Drágával egyre nehezebb volt, aztán kimondtuk, hogy nem megy ez tovább.

Estig melózott, szinte minden nap. Én próbáltam beilleszkedni az új helyre, így esténként – amíg nem találkoztam a már hulla fáradt barátommal – velük lógtam a városban. És ha hívtam, mikor végez, mikor talizunk… nos, egyre idegesebb lett. Aztán már nem hívtam fel. Mert ugyan minek idegesítsem azzal, hogy nekem délután négykor kiesik a toll a kezemből, neki pedig még nem.

Nos, végül már az is betette neki a kaput, hogy nem hívtam.

És akkor azt mondtam, hagyjunk egy hét szünetet és meglátjuk mi lesz.

Tudod. A vihar előtti csend. Csak arra jó, hogy az ember ne üvöltve szakítson a másikkal, hanem szép nyugodtan elváljanak, mert lehetetlen egy ilyen helyzetben kompromisszumot kötni.

Hulla vagyok. Egy héten át minden nap elmentem edzeni – tudod, fizeti a cég a bérletemet, így búcsút mondtam egy időre az úszásnak. Viszont az alakformálók annyira kiszívták az erőmet, hogy nem tudtam azon agyalni, mi a francot csináljak.

Olyan volt, mintha együtt éltünk volna, aztán hirtelen elvágtam a köldökzsinórt, és egyre messzebb szakadtunk egymástól. Azt hiszem az én hibám. Nem akarok küzdeni egy kapcsolatért, pedig tudom, ez most nagyon kéne nekem. Szeretem DRágát, egyszerre volt a legjobb barátom és a társam, erre most újra vége valaminek. Mert már elegem van az állandó alkalmazkodásból, a fúrásból, abból hogy ingerült és fáradt a nap végére.

Nemsokára talizunk. Feljön hozzám és megbeszéljük.

Tudom hogy mit.

Egy hétig kibírta, hogy nem írt, nem hívott.

Van még három alkalom a bérletből, aztán újra azt játszom, hogy boldog vagyok és hogy jó nekem. Mert amúgy az. Vannak barátaim, van munkahelyem – ahol jól kijövök mindenkivel, nincs túlóra és bejelentett meló. Tehát nyafogásra semmi okom. Majd halkan csinálom, hogy senki meg ne hallja.

Lassan megérkezik és elmegy. Én pedig maradok. Ahogy szoktam már 3 éve. Egyedül:(