2010 március 27. | Szerző: Beccy |

 Az egész úgy kezdődött, hogy apucipicifia megkapta a kéróját. Gondolta, csap egy jó nagy házibulit és meghívott engem is. Sokat mászkáltunk együtt mostanában, jól ismerjük egymás baráti körét… lassan össze is olvad, elég ha pár új párosra gondolok…

Megkért, hogy segítsek neki összerakni a lakást a vendégek előtt, azért mégiscsak kell oda egy csaj…

Ez annyiból állt, hogy kiválogattam a cédéi közül azokat, amiket érdemes betenni és cseszegettem, mit hova tegyen.

Hamar kész lettünk mindennel. Aztán leültünk, és beszélgettünk, amíg nem jöttek a többiek.

Elmeséltem a hetem. Gondolom, erre jobban kíváncsi vagy, mint arra, ki kit ölt meg az elmúlt 168 órában…

Hétfő. Randi az auditálóssal, akit nem fogok gyakran látni, mert sokat kell utaznia. Azért jó volt az este.

Kedd. Harlem Globetrotters. Szuper volt. Egy dolgot leszámítva: Aki a generals-nak tapsolt, az szégyelje össze vissza magát. Nézz videókat a youtube-n. Nagyon tudnak a srácok.

Szerda. Exexex. Tudod, T, aki után kezdtem el blogot írni. Jól van. Hiányzom neki. Már nem jelent semmit. Annyira hihetetlen volt ott ülni valakivel szemben, akit annyira szerettem még 3 évvel ezelőtt, most pedig semmit sem mozgatott meg bennem. Hogy tudnak elmúlni a lángoló érzelmek?

Csütörtök. Bowling és körömtörés. Az utóbbit rendbe lehet hozni. Azt viszont talán soha, hogy másnap azt kérdezem magamtól, bármennyire is szédületes volt Vele, hogy tényleg erre van nekem szükségem…?

Péntek.

Apucipicifia házibulija. Elmeséltem MINDENT. És hogy nem vagyok alkalmas arra, hogy hónapokig bájologjak valakivel, mire kialakul valami. Valahogy még nem vagyok rá kész.

Mesélt Ő is. Hogy nincs ideje semmire, mert annyi a meló. Még jó hogy keresünk új padavanokat… Bár ez abszolút nem jelenti azt, hogy nem lesz túlóra.

A buli szuper volt. Borozgattunk a teraszon, gitároztak a fiúk, aztán elmentünk táncolni.

Szuper volt az este, főleg hogy csak 100 métert kellett menni a klubba.

Tudod, apucipicifia aludt már párszor nálam, így felajánlotta, hogy ha gondolom, maradjak ott, van egy csúcs vendégágya. Hajnali 4kor felmentünk Hozzá. Lezuhanyoztam, jöttem ki a fürdőből, az extra szexi snoopy-s hosszú és zsákszerű hálóingemben, várt rám a nappaliban, és megkérdezte, mi lenne, ha vele aludnék inkább, mert nincs összerakva a vendégágy és nem fog hajnali négykor kalapálni.  És hogy azóta se tudja megbocsátani, hogy a csók után hagyott átvonulni a másik szobába szunyálni…

EMLÉKEZETT BASSZUS ÉS NEM SZÓLT SEMMIT!!!

Sikítófrász a köbön, kezdett hasonló szinű lenni az arcom, mint snoopy virágocskája…

“Nem mondjuk meg senkinek, ne aggódj”

“Nekem ez gyors lenne… az együttalvás…”

“Mi rossz van abban…?”

Tényleg… mi is? Buta Beccy, miért nem vallod be, amit már mindenki tud? Hogy igenis van köztetek valami vibrálás? Valami…. Na tudod!

Bementünk, megcsókolt és átölelt. Annyira vigyázott minden mozdulatra, nehogy túl messzire menjen… Belesimultam az ölébe, snoopy teljesen rámtekeredett, éreztem hogy kezdek izzadni. Magához húzott. Elkezdtett csókolgatni.

Hogy fogok ezek után a szemébe nézni hétfő reggel???

Persze hogy nem ez járt a fejemben… Annyira szuper volt végre, hiányzott az ölelés, a csók… és igen, az is, amit nem akartam hogy megtörténjen.. Vagyis talán még nem kellett volna.

Reggel ágyba kaptam a reggelit, aztán apucipicifia anyukája telefonált, hogy sikerült az este és hogy mikor menjen takarítani. Egy óra múlva már itthon is voltam. Tudod, ez a titkunk. Nem mondjuk el senkinek….

Világbéke