2010 április 22. | Szerző: Beccy
Igen, el kéne gondolkodnom azon, milyen jó nekem, hogy van munkám, amiből a betevő somlóit tudom fizetni. Azt is észre kellene vennem, hogy van egy párom. És főleg örülnöm kéne ezeknek a dolgoknak.
De nem megy. Amióta Pasitól elköltöztem, a melóba vetettem magam – na meg persze apucipicifia karjaiba 😀 – de lassan kezd az agyamra menni a rengeteg túlóra. A héten jöttek az új kollégák. Mind sztahanovista, azon versengenek, ki meddig bírja. Tegnap hazamentem este 8kor. Feladtam hogy a megszokott édeskettesben töltjük az utolsó órát. 9kor drága jött utánam. Reggel nyitnám az irodát… nem sikerült. Sztahanovistáék még mindig ott ültek, tegnap este óta. Már haza se mennek. Irány a konyha, teakészítés. Ezen a dolgon csak egy borzalmas angol tea segíthet. Apucipicifia nemsokára befutott. Le se pakolt, jött a konyhába, utánam, ami utcafrontos, nincs rajta függöny, így a jól megérdemelt puszimat se kaptam meg. Mily kegyetlen az élet hozzám:)
Épp azon kacarásztam, hogy ezek tényleg azt hiszik, meg fogják kapni a túlórapénzt? Befutott a főnök is. Pont jókor. Amikor apucipicifia benyögte, hogy tuti nem kapnak semmit az éjjeli nosztalgiáért…
Egy óra múlva jelenésem volt főnöknél. Megkaptam a túlórapénzem. Juhé!
Rákérdeztem drágánál, hogy esetleg az ő keze van-e a dologban. Persze hogy nem. Ő tartja a szavát, nem mondja meg senkinek. Pont ezért ma este családi vacsi lesz, ahová főnökfeleség áthívja a munkatársát és a munkatársévácskáját… mert úgyis mind a ketten egyedül vannak…
Kicsit ideges voltam. Na jó, nem véletlenül mellőztem az iratmegsemmisítőt a doksikhoz – saját kezemmel vetettem véget az életüknek.
Viszont most írt Drága, hogy jön, mert hiányzom neki. És hogy egész este csak én jártam a fejében. Ennyire gáz volt a csaj, vagy csak ennyire lila még az a rózsaszín köd? 😀
Holnap péntek. Túlóra. Nagyon nem akarok túlórázni… Szeretnék végre munkaidőben és nem munkában gondolkodni…
VB
2010 április 18. | Szerző: Beccy
Gina jött csütörtökön, péntek este így elmentünk bulizni. Érdemes fáradtan és éhesen piálni. Egy sör elintézte, hogy pénteken másnapos legyek. Végigtáncoltuk az estét, olyan igazi jó kis csajos este volt. Aztán – mivel hajnali négykor ki akar már lefeküdni aludni- egész reggel 7ig beszélgettünk. Viszont tegnap reggel egyikünk se tudott arra elfogadható magyarázatot találni, mit keres egy új fiókos szekrényke és egy babzsák a lakásban. Ha valakinek hiányoznak a fent említett tárgyak, akkor szóljon:) Valami még rémlik, mintha az utcában lomtalanítás lett volna…
Szombat. Másnaposan és álmosan mentem dolgozni. Gondoltam, bírom én, bár kissé bizarr volt, hogy még szombaton is munka van. Bementünk Drágával, mert pénteken mind a ketten elslisszoltunk. Ő pókerezni én Ginázni…
Beértem. Elkezdtem dolgozni. Csak és kizárólag egy dologra voltam képes koncentrálni. Megjött a drága. Kaptam egy puszit. Kapott egy helló-t pokróc stílusban.
Lepadlózott, hogy akkor most mi van? Miért nem ugrok a nyakába? Valami történt tegnap este?
Rákérdeztem, hogy nem emlékszik semmire?
Válasz: nem.
Az egy dolog volt hogy én se, de ezt nem kell tudnia. Viszont azon, hogy már megint sikerült túlinnia magát a határon, azt felhoztam neki.
Megigérte, hogy soha többé, és hogy tartja a szintet.
Mondtam, jó.
Kérdezett, és továbbra is pokróc voltam. Délben végeztünk, hazamentünk-hozzám. Ginát már ismeri, az se lepte meg, hogy melltartóban és tangában flangált a konyhában. Aztán meglátta az új szerzeményt. Gina rögtön rávágta, tudja honnan hoztuk el, mert van egy tükör is hozzá, de azt a kissebbségiek már csak pénzért akarták eladni neki.
Lebuktunk. De azért még szeret, így romantikus együttalvás következett. Amíg Gina fel nem égette a konyhát. Vagyis csak az olajat sikerült leégetnie annyira, hogy fekete füst szállt fel a rezsóról. Ma se választottunk pápát….
Hatkor el kellett mennie Drágának, mert családi vacsi volt kilátásban. Ha ez így halad tovább, tuti vissza fog nőni és újra szűz leszek.
Ginával lementünk kajálni és csináltunk szép képeket a naplementéről. Valószinüleg vasárnap nem tud hazamenni a vulkán miatt, így a délelőtt arra ment el, hogy a társaságot hivogatta, mit csináljon.
Amúgy minden szép és minden jó. Csak az ihlet nem jön:(
VB
2010 április 14. | Szerző: Beccy
Túlóra. Meg sem lepődik az ember lánya, inkább már a normális munkaidő lepne meg. Persze ez csak átmeneti. Igaz, hogy cirka 4 hónapja ritkán jutok haza emberi időben… de a halakon kívül nem vár más haza, ők meg nem panaszkodnak.
Barátnőm ma hívott, hogy bent kell maradnia. És hogy ez szörnyű, mert progit szervezett. AZ élet kegyetlen. Megvitattuk, miközben szerződést javítgattam és a Főnök kihallgatott. Tudom én hogy nem direkt és hogy lelkiismeret furdalása is van emiatt…
Nos, az ominózus beszélgetés után jött és mesélt, milyen szörnyű főnökök is vannak. Tudod, a szőrszálhasogató, a perverz, a buta… Megdícsértem. Egy: nem olvassa a blogom mostanában. Kettő, tényleg megérdemli. Elvégre Ő a DRágám apukája, és aki ilyen férfit tud faragani, az csak jó ember lehet:) Persze az utóbbiról nem tud. Örül neki, hogy vagyok, hogy egy év alatt annyi minden cserélődött és én még mindig ott vagyok. Már már szinte családtag vagyok.
Többet vagyok velük mint a családommal… lehet benne valami:)
Ezen a héten csak az irodában találkoztunk még Apucipicifiával. Mondtam is neki, hogy hiányzik. Mondta nekem, hogy “ÁTMENETI IDŐSZAK, NE AGGÓDJAK”
Átmeneti. Ha azt vesszük, hogy alma meg a fája, akkor ez hány hónap lesz?
VB
2010 április 11. | Szerző: Beccy
Túlóra hegyek. Állítólag ez csak átmeneti időszak. Átmeneti, ami már 2 hónapja tart…
Valahogy most nem zavarnak annyira a bent töltött esték, van egy kis varázsa annak, hogy nem mutatjuk ki mások előtt. Bár, ahogy a múlt héten kiderült, nyílt titok, hogy mi már hónapok óta. – Csak magunk előtt titkoltuk.
DRágával pénteken buliztunk egy jót. Hála a nagyi kerítésszaggatójának, alaposan kiütötte magát. Hazamentünk-hozzá, mert az közelebb volt. Reggel belém hasított a felismerés, hogy jönnek azok a bizonyos napok. Ami nem is lenne gond, de a bogyó úgy fel tudja borítani a hormonjaimat, hogy a múlt hónapban egy csöves miatt rámjött a sírhatnék a kezdő napon.
Csináltam neki reggelit, aztán mondtam neki, hogy ma inkább ne talizzunk, mert nem érzem jól magam. Hazajöttem, és elkezdődött. Csak egy szám volt a rádióban és ömlöttek a könnyeim.Tuti nem normális dolog, de már csak egy hónap van hátra…
És hívott a DRága, mi a helyzet, esetleg este átugorhat -e? A válasz egy halk nem volt, mert még mindig azok a hülye hormonok szivattak.
Kötötte az ebet a karóhoz, hogy valami gond van? Olyan csendes voltam reggel. Ismét egy halk nem. Valamit csinált?
Kinéztem az ablakon, anyuka tolta a babakocsit. Elcsukló nem.
Holnap beszélünk, most nem érzem jól magam…
Letettem.
Csokizabálás következett és papírzsepi hegyek az ágyon.
Már épp befejeztem az első tábla milkát, amikor becsöngetett, hogy ne haragudjak ha gáz volt a tegnap este. Leszámítva azt, hogy majdnem megverték páran és …. na, ezeket inkább hagyjuk. Tehát ott állt az ajtóban, kicsit ziláltan és idegesen, olyan volt mint Scott anno, és rámtört megint a sírás. Ki volt az, aki kitalálta ezt a vacak bogyót???
Bejött és szabadkozott, hogy máskor fékezi magát, de áruljam már el, mi a bajom. Nem akartam… Aztán kibukott, hogy éheznek Afrikában, földrengések és háborúk vannak mindenhol, idén nem megyünk együtt nyaralni, láttam ma a csövest, és egy babakocsis nőt, holnap túlóra és esélyem sincs eljutni fodrászhoz, hogy annyira jó vele minden és hogy ilyeneket hoz ki belőlem a bogyó. Nem tudom, hogy elhitte-e, csak magához húzott és átölelt. És hogy rendben van, ha nem mondom meg, mit csinált tegnap, de akkor ne is hozzam neki fel később.Kimondta hogy SZERET!!!
Asszem megvan a varázsszó:) Még a nap is kisütött- nagy hatásvadász vagyok, mi? Sminkeltem és indultunk is a barlanghoz. Mert az milyen jó, hogy odakint már nem esik, de a föld alatt még javában a nyakadba csorog a cucc. De kit érdekel? Szeret. És én is őt. 🙂
VB
2010 április 4. | Szerző: Beccy
Fogadtatás… Tudod, az a szertartás, amikor elmondod a legjobb barátaidnak, hogy megvan az új lovag. A csajok meglepődtek. Nem azon, hogy levadászott a házinyúl, hanem hogy eddig nem mondtam el. Ne kamuzzak már arról, hogy még csak most jöttünk össze, ők már hónapok óta tudták. Felmerült a gondolat bennem, hogy megkérem őket, jósoljanak nekem. Ha azt már olyan rég tudták, amit mélyen belül reméltem…
Gina szintén. Elnevezte II.Scott-nak, mert szerinte ez is pont olyan. Remélem a végkifejlet más lesz, elegem van az ugrándozásból, kéne egy kis biztonságérzet afelől, valaki mindig vár rám.
Bent ugyebár nem mondtuk el senkinek. Bár az egyik kollegina rákérdezett, szakítottunk-e, mert olyan morgós hangulatban van és nem kérdezte meg, mit kérek ebédre. Itt kissé lepadlóztam, hogy már bent is azt hitték, hogy mi együtt… És elmondtam a csajnak, hogy nem, mi soha nem és nem is fogunk, házinyúlra nem lövünk és különben is, kinek hiányzik a pasihiszti, a féltékenység, az alkalmazkodás mindig valakihez… Tudod, nekem most szünet kell. Időm se lenne senkire a sok meló miatt, ami totál elszívja az agyamat, és még rucikat se tudok venni, mert az összes jó bolt bezár hatkor én pedig akkortájt még javában a klaviatúrán zongorázgatok…
Ezt a főnök lehet hogy meghallottam, mert utána behívott az irodába, kifizette a túlóráimat – Juhhé- és hazaküldött, mert jól jön nekem egy délután pihi, a hét úgyis húzós lesz.
Beccy elindult hazafelé. Leárazások és kiárusítások hívogatták, rengeteg új dolgot vett, és nem bírta megállni, szoknyákat is.
Kedd. Napos, langyos idő. Beccy nem túl miniben belibben az irodába, Apucipicifia már várja. Még jó, hogy fél órával korábban kezdek a többieknél és hogy az irodám zárt. El se akart engedni, mert hétfőn nem is tudtunk beszélni, talizni meló után. Annyira kis édes volt, ahogy kiharcolta, hogy ma este menjünk el valahová, mert a hét nagyon húzós lesz- sok a munka, és várható hogy több lesz.
Kedden este 9kor mentünk haza. Nem azért, mert felavattuk a fénymásolót, inkább azért, mert tényleg be van havazva az iroda. Rendeltünk egy pizzát, zuhany és alvás másnap reggelig. Romantikus, mi? Nekem az volt, jó végre erős karok közt elaludni:)
Szerda. Az egész napot átökörködtük az irodában. Nem csak ketten, úgy kollektíve mindenki. Ha valaki hallotta volna, tuti nem érti, mi ez a jó hangulat. Este nyolckor vége volt a napnak. Az egyik gyakornok kitalálta, aljasodjunk már egy kicsit a sarki krimóban. Lementünk, Apucipicifiával még mindig tartottuk a távolságot… És megjelent Pasi. Odajött hozzánk el akartam küldeni. 10 perc után feltűnt neki, talán tényeg jobb lenne elmenni. Az estémet traccsra vágta. 11 körül hazaindult mindenki, szerencsére más irányban laktak, így Apucipicifia feljött hozzám. Átbeszéltük az estét, a hetet, és hogy akkor mi is van az exemmel? Jó érzés, hogy meg lehet beszélni vele mindent és nem esik rögtön nekem azzal a szöveggel, hogy még nem vagyok túl rajta… Mert túl vagyok. Inkább csak az aggaszt, hogy soha nem lesz olyan kapcsolatom, ami ne érne véget. Mert parázom azon, hogy mindent beleadok valamibe, aztán egyszercsak vége. Apucipicifia megnyugtatott, hogy nem szándékozik lelépni az életemből. Csak azért várt ennyit, hogy biztos legyen abban, tényleg érdemes belevágni. Mert az, hogy egy helyen melózunk, árthat is, de már nem érdekli a dolog, mert megéri.
Szorosan átölelt és aludtunk ismét.
Csütörtökön az ebédelős napom volt. Tudod, el szoktam menni az egyik ügyfélhez, akivel megebédelünk és aláírja és átnézi a dolgokat. Mostanában már át se nézni, csak szignál. Beszélgetünk mindenféléről, aztán egy hónapig gyűjtjük a témákat. Ez után már nem kell visszamennem az irodába, hazamentem és csináltam vacsit. Apucipicifia hívott, hogy szeretne már végre úgy velem lenni, ahogy azon a bizonyos pénteken. Előkerültek a gyertyák is, a teraszon megvacsiztunk. Érdeklődött, mi volt az ebéddel. Lehet hogy kicsit féltékeny?
Meséltem neki, kaptam állásajánlatot. Talán jobb lenne, ha máshol dolgoznék. Nagyon nem akarja. Igazából én sem, de még mindig kényszerképzeteim vannak azzal kapcsolatban, hogy egyszer ennek is vége lesz.
Pénteken kaptam somóit. Tény és való, máshol biztos naplemente előtt hazajutnék, de azért mégis olyan mintha a családom lenne az iroda. Lehet hogy csak az a rengeteg túlóra beszél belőlem…?
Boldog nyuszit és kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek:)
2010 március 27. | Szerző: Beccy
Az egész úgy kezdődött, hogy apucipicifia megkapta a kéróját. Gondolta, csap egy jó nagy házibulit és meghívott engem is. Sokat mászkáltunk együtt mostanában, jól ismerjük egymás baráti körét… lassan össze is olvad, elég ha pár új párosra gondolok…
Megkért, hogy segítsek neki összerakni a lakást a vendégek előtt, azért mégiscsak kell oda egy csaj…
Ez annyiból állt, hogy kiválogattam a cédéi közül azokat, amiket érdemes betenni és cseszegettem, mit hova tegyen.
Hamar kész lettünk mindennel. Aztán leültünk, és beszélgettünk, amíg nem jöttek a többiek.
Elmeséltem a hetem. Gondolom, erre jobban kíváncsi vagy, mint arra, ki kit ölt meg az elmúlt 168 órában…
Hétfő. Randi az auditálóssal, akit nem fogok gyakran látni, mert sokat kell utaznia. Azért jó volt az este.
Kedd. Harlem Globetrotters. Szuper volt. Egy dolgot leszámítva: Aki a generals-nak tapsolt, az szégyelje össze vissza magát. Nézz videókat a youtube-n. Nagyon tudnak a srácok.
Szerda. Exexex. Tudod, T, aki után kezdtem el blogot írni. Jól van. Hiányzom neki. Már nem jelent semmit. Annyira hihetetlen volt ott ülni valakivel szemben, akit annyira szerettem még 3 évvel ezelőtt, most pedig semmit sem mozgatott meg bennem. Hogy tudnak elmúlni a lángoló érzelmek?
Csütörtök. Bowling és körömtörés. Az utóbbit rendbe lehet hozni. Azt viszont talán soha, hogy másnap azt kérdezem magamtól, bármennyire is szédületes volt Vele, hogy tényleg erre van nekem szükségem…?
Péntek.
Apucipicifia házibulija. Elmeséltem MINDENT. És hogy nem vagyok alkalmas arra, hogy hónapokig bájologjak valakivel, mire kialakul valami. Valahogy még nem vagyok rá kész.
Mesélt Ő is. Hogy nincs ideje semmire, mert annyi a meló. Még jó hogy keresünk új padavanokat… Bár ez abszolút nem jelenti azt, hogy nem lesz túlóra.
A buli szuper volt. Borozgattunk a teraszon, gitároztak a fiúk, aztán elmentünk táncolni.
Szuper volt az este, főleg hogy csak 100 métert kellett menni a klubba.
Tudod, apucipicifia aludt már párszor nálam, így felajánlotta, hogy ha gondolom, maradjak ott, van egy csúcs vendégágya. Hajnali 4kor felmentünk Hozzá. Lezuhanyoztam, jöttem ki a fürdőből, az extra szexi snoopy-s hosszú és zsákszerű hálóingemben, várt rám a nappaliban, és megkérdezte, mi lenne, ha vele aludnék inkább, mert nincs összerakva a vendégágy és nem fog hajnali négykor kalapálni. És hogy azóta se tudja megbocsátani, hogy a csók után hagyott átvonulni a másik szobába szunyálni…
EMLÉKEZETT BASSZUS ÉS NEM SZÓLT SEMMIT!!!
Sikítófrász a köbön, kezdett hasonló szinű lenni az arcom, mint snoopy virágocskája…
“Nem mondjuk meg senkinek, ne aggódj”
“Nekem ez gyors lenne… az együttalvás…”
“Mi rossz van abban…?”
Tényleg… mi is? Buta Beccy, miért nem vallod be, amit már mindenki tud? Hogy igenis van köztetek valami vibrálás? Valami…. Na tudod!
Bementünk, megcsókolt és átölelt. Annyira vigyázott minden mozdulatra, nehogy túl messzire menjen… Belesimultam az ölébe, snoopy teljesen rámtekeredett, éreztem hogy kezdek izzadni. Magához húzott. Elkezdtett csókolgatni.
Hogy fogok ezek után a szemébe nézni hétfő reggel???
Persze hogy nem ez járt a fejemben… Annyira szuper volt végre, hiányzott az ölelés, a csók… és igen, az is, amit nem akartam hogy megtörténjen.. Vagyis talán még nem kellett volna.
Reggel ágyba kaptam a reggelit, aztán apucipicifia anyukája telefonált, hogy sikerült az este és hogy mikor menjen takarítani. Egy óra múlva már itthon is voltam. Tudod, ez a titkunk. Nem mondjuk el senkinek….
Világbéke
2010 március 21. | Szerző: Beccy
Hétvégén csapatépítettünk. Nem tudom, mi viselt meg jobban: 3 nap apucipicifiával vagy a kommunikációs eszközök teljes hiánya…?
Tudom a választ, az utóbbi. Nem gondoltam volna, hogy ennyire. Legalább lehetett ugratni apucipicifiát, hogy már olyan rég csörgött a zsebpiszka… nem lehet hogy elhagyta…?
Ma reggel már a perceket számoltam, mikor kapom vissza Pédit (becézgetem, hátha nem romlik el megint. )
Tehát mentünk a Pilisbe, túráztunk, magánházaknál szálltunk meg, esténként a kollektíva kéz a kézben részegedett, apucipicifia meg akart tanítani gitározni… Annyira jól játszott rajta, hogy a harmadik vilmos-almalé után megkértem a kezét. Tudod, ha már Ő nem teszi meg az első lépést… Gondolnám, ez gáz. Viszont igent mondott. Akkor most ő a mennyasszonyom?
60 kilométert tettünk meg. Hulla vagyok, kimerült, és a héten 2 randim lesz. Egyik se a mennyasszonyommal- azóta is azzal zaklat, mikor lesz a nászéjszaka. Micsoda fehérmájú… pfúj!
Tehát a két randi. Az első az auditálós pasi, akivel azt hittem, rosszul sikerült a tali, de pénteken-telefonelkobzás előtt- hívott, hogy összefutunk-e a kivilágított várban egy szép hétfő este? Mert azóta rám gondolt és próbáljuk meg… Persze hogy igen!
És a telefonvisszaadós pasi, aki ma hívott. Kitöröltem a számát, és mivel úgy kezdte: mikor lesz a második randi, rávágtam, hogy jövő héten- nem emlékszik? Ja, persze, a csütörtök, ugye? Örül hogy rávett a bowlingra.
Ja . Én is.
T-t kihagytam a felsorolásból. Visszaköltözött Skótföldről és rám gondolt először. Összefutunk? És még mindig a tulipán a kedvencem? És mi lenne, ha a régi törzshelyünkön, egy vacsi mellett mesélnénk el egymásnak, mi történt az elmúlt 3 évben (milyen sok…) Tudod, miatta kezdtem el írni blogot még nagyon nagyon régen, amikor szakítottunk és elköltöztem Ginához.
Valaki még esetleg? A kedd betelt, Harlem Globetrotters- pont én hiányoznék? :)De azon felül van még három este…
Mond, te kit választanál?
2010 március 18. | Szerző: Beccy
Csak hogy senki ne aggódjon a hétvége miatt-mert akkor bizony nem leszel online-beszámolok most.
Tehát a randi. Jött a drága, és nem tudta hova menjünk. Mondtam neki a Teázómat. Mert pont útba esett, mert már egy hete nem voltam ott (ugyanis oda cipelem a padavanokat, csendes, eldugodt hely), belement.
A pincér alapból lebeccyzett, kérdezte: “új tanítvány”?
A drága itt kicsit elcsodálkozott, de mondtam neki, ez a törzshelyem.
Választottunk, ami abból állt, hogy megmondtam neki, mi az, amit tényleg szeretne. Jó volt vele. Megtaláltuk a közös hangot, aztán kiment a mosdóba. Gondoltam, itt a vissza nem térő alkalom, hogy visszahívjam azt, aki keresett, nemá randi közepén vegyük fel a zsebpiszkot…
Új padavan a láthatáron! Valaki ajánlott, én pedig neki egy időpontot, mikor is érnék rá. Megkérdezte, mennyi egy óra.
SOHA NE ÜLJ SZEMBEN A FALNAK!!!
Miközben bemondtam, mennyi egy óra, és hogy a 2-nál kap kedvezményt, megérkezett a drága.
Hogy ezek a pasik milyen gyorsak tudnak lenni…
Remélem nem értette félre…
Most arra várok, hogy hívjon. Szerintem jól sikerült az este. Csók… nos, az nem volt, mert már megint elrohantam. Talán majd legközelebb. Ha lesz legközelebb….
Nem erre vártál, mi?
Én sem:(
2010 március 17. | Szerző: Beccy
Az egész úgy kezdődött, hogy Apucipicifia elment az ebédemért és a betevő somlói galuskámért, és telefon nélkül jött vissza. Nem mintha zálogba hagyta volna ott, vagy valami, egyszerűen csak a legjobbat akarta megtalálni, és keresgélés közben letette a polcra.
Az irodában tűnt fel neki, hogy 30 perce nem csörrent meg, és milyen jó most…
Aztán kereste.
Aztán sikítófrászt kapott és elrohant védeni a bíróságra…
Csörgött a telefonom.
Apucipicifia volt az. Gondoltam, bent maradt a kocsiban, és csak meg akar nyugtatni-nem mintha zavart volna, hogy elhagyta a zsebvakarékot…
-szia drága! Megvan?
-szia… nincs.. vagyis igen, mert megtaláltam, gondoltam visszaadom. Te vagy a telefon tulajának a barátnője?
-inkább az anyja… El tudod hozni? Köszönet és hála.
Aztán lebeszéltük, hogy most rohan állásinterjúra, de ahogy végez, beugrik. Végzett, beugrott. Pont akkor, amikor zártam volna az irodát. Leemeltem a vésztartalék polcról egy nagy doboz marcipánt, megköszönte, ideadta a telefont és rájött, hogy pont arra lakom, mint Ő. Hazakísért. Én felrohantam a lépcsőn, ő balra el.
Aztán eszembe jutott, hogy milyen jó volt vele. Ha csak fél óráig is…
Aztán ma beugrott hozzánk ebédidőben, közölte hogy felvették, és hogy lenne-e kedvem ünnepelni vele… Kicsit idiótán nézett ki a dolog, hogy a nyitott irodaajtónál beszéltük le az esti randit, de annyira kis helyes volt, hogy nem lehetett nemet mondani…
Igen. Ma este randi. És igen. Ez most jól esik. És fogalmam sincs, mit vegyek fel, nincs egy rongyom se!!! Éljenek a HResek:))))
2010 április 27. | Szerző: Beccy
Főnök fél a magas áramszámlától. Tegnap este az egész bagázst kipaterolta este 8kor, hogy húzás haza. Sztahanovista kollégákon láttam a döbbenetet: Kiűzetés a paradicsomból! Nincs éjfélig tartó meló! VAgy csak attól tartanak, nem találnak már haza?
Mentünk Bikinire. Kollektíve. 4en. Főnök, Drága, kolléga és Beccy. Kolléga becsajozott, Főnök páleszezett, drága és én tartottuk a szokott távolságot. Aztán elkezdett hiányozni miközben néztem az összebújt kis párocskákat. Átölelt, csak úgy barátilag. Övön alul nem sokáig maradt az, de ezt betudtató annak, hogy keveset vagyunk kettesben. Apuci megállapította, milyen jól nézünk ki együtt. És hogy milyen jó lenne, ha mi ketten…
Ja. Házasági szerződés van. Csak az egyik nevet kell átírni.
Nem mondtunk erre semmit. Ringatóztam Apucipicifia karjában és énekeltük a dalokat. Lassan el kell mondani azt, amit mindenki tud. Bár akkor lehet hogy megtörne a varázs. Drága elment egy gyömbérért nekem. És főnök azt mondta, tud mindent. És örül neki (még mindig olvasod a blogom??? Ez sérti a személyiségi jogaim! Asszem…)
De ne törjem össze a fiacskáját, mert pont egy kapcsolat miatt szokott rá a fűre.
Király.
Igazgatok egy irodát – kissé fáradtan.
Figyelek a főnökre, hogy rá ne gyújtson
És apucipicifiát is megfigyelés alatt tartom
Kéne kérnem túlórapénzt….
Este nálam aludt. annyira édes olyankor. Hogy is lehet összetörni egy ilyen fazont?
Nem bírtam aludni, így nézegettem a régi képeinket. Megtaláltam a zsarolós videót is. Milyen bunkó volt régen… Azt hiszem, főnöknek inkább az én pici lelkivilágom miatt kéne aggódnia… De most nem érdekel az, mi lesz holnap. Nem zavar, ha egyszer vége, mert minden percért megéri. Ha egyszer vége is lesz, nem fogok tudni rá haragudni, mert annyira jó volt az együtt töltött idő. Csak a munkanélküliség aggaszt. Mert az a tény, hogy egy helyre 2500-an jelentkeznek… nos, az aggasztó.
Miért akkor vannak sötét gondolataim, amikor a legboldogabb vagyok?
VB
Oldal ajánlása emailben
X